Jövőre iskolába mész!

Ahogy az én tüneményes, sosem hisztis, mosolygós fiaim elkezdtek járni tanulni, úgy kezdtek megszabadulnia gátlásaiktól, és vettek fel egyre több , a felnőttségre mutató tulajdonságot.
Sétálni akarnak. De nem akármerre ám, hanem amerre ŐK akarnak. Sokszor hiába mondom, hogy a másik irányban parkoljunk, ők bizony mennek az ellenkező irányba és nem tűrnek ellenkezést.
Hazafelé a lépcsőn viszont már egyedül szoktak jönni felfelé. Van úgy, hogy elkalandoznak, megállnak, visszafelé indulnak el, aztán a végén csak meg kell fognom és felcipelni a már nem pelenkás nagy seeggüket. Az etetést viszont nagyon szeretik.

Néha rájuk jön, hogy mindent egyedül akarnak csinálni. Sétálni, enni, lecsúszni, a kanapé támlájáról - majd felálni rá, mindent. Ezt hogy hívják? Önfejűség vagy önállóság?
Bezzeg amikor rosszat álmodnak éjjel. Akkor kellek nekik.. Akkor senki más nem jó. Persze ilyen ritkán fordul elő, általában jó alvók.

A szülinapjuk után megint elhatároztam, hogy leszoktatom az éjszakai evésről – ivásról Öket. Sokáig röhögtem a bepálinkázások utáni marketing szövegeken, de mára már tudom:

IGY JÓ AHOGY VAN

Boldog 5. születésnapot V2 Bikers

Utóirat:

A fentre csatolt mortorról leszedtem a gyári matricákat, hogy ráférjenek a kunmadarasi szponzorok reklámjai!